Epilógus

Five Year Later

Ajánlott zene az olvasáshoz (ha vége lenne indítsátok újra). 

Öt év... Ennyi telt el azóta az ominózus  délután óta. Mondhatnám azt, hogy már rég túlléptem rajta és el is felejtettem, de akkor hazudnom kéne. Miután kijutottunk a bankból, pár napra rá kezdődtek a tárgyalások, s kihallgatások. Én nekem is be kellett menjek és elmondanom mik történtek. Liamnek, Niallnek és Zaynnek nagy szerencséjük volt. Ők hárman csak 5 év letöltendő börtön büntetést kaptak. Hát igen ők jártak jobban. Louis és Harry érthetően többet kapott. Szám szerint 15-öt. Sajnálhatnám őket, de amit tettek az több a soknál. Fenyegettek, ordibáltak, bántottak, megaláztak és ÖLTEK! Én kifejezetten irántuk csak dühöt, gyűlöletet, és megvetést érzek. Pár ember hősnek tartott, amiért kijuttattam őket élve. S ha megláttak az utcán .... megkérdezték : "-Te vagy az a lány ..... -" végig se hallhatva rábólintottam és már mentem is tovább. Nem akartam bunkónak tűnni, de ezzel csak folyamatosan eszembe jutották, az ott történteket. Miután kijöttünk a bankból és a fiúkat őrizetbe vették, rengeteg kis csaj, riporter, és firkász várt. Mi a családommal Londonba költöztünk, és ami a vicces hogy a srácokat a Londoni börtönbe helyezték át. Ezzel a One Direction történelmet írt, és lehúzták a karrierjüket, szó szerint a WC-n. Egyedül a Directionereket sajnáltam. Akikről azt hitték, hogy jóemberek és példásan viselkedtek, hirtelen megváltoztak és képesek voltak bankot rabolni, ölni. Én ezek után  rájöttem, nem sok olyan ember van akiben bízhatunk, ezért a legféltettebb dolgokat magamról már senki nagyon nem tudta meg. Ez alatt az 5 év alatt már párszor voltam bent a börtönben Niallnél, Zaynnél és természetesen Liamnél. A két idiótánál is voltam bent 2x de miután lebasztam őket, ők meg üvöltözni kezdtek velem, megmondtam nekik hogy innentől fogva csak is a 3 másik sráchoz vagyok hajlandó jönni és innentől elválnak útjaink. Visszatérve Liamre: Liammel nagyon könnyen megértjük egymást, s az 5 év alatt igazán összeszoktunk, - már ha lehet ezt így mondani - megkedveltük egymást, sőt részemről ez annál is több. Bátran kijelenthetem 24 évesen, hogy holt szerelmes vagyok Liam Payne-be. Na de erről ennyit. December van, s ami furcsa, hogy itt Londonban elvileg nem mindig adatik meg az, hogy hótakaró borítsa a várost. Idén még is van. Most jelen pillanatban a StarBucks felé tartok, ugyanis Liamet 3 kerek napja kiengedték és mostanra beszéltünk egy találkozót. Amikor már csak egy háztömbnyire voltam, kezdtem ideges lenni. Furcsa lesz végre úgy találkozni vele hogy nem a börtön négy fala között vagyunk. Mert mint már mondtam 3 napja kiengedték de nem találkoztam vele ugyanis -természetesen- a családja fontosabb volt és velük találkozott előbb. Mielőtt bennetek az a kérdés felmerülne hogy kitagadták-e családból miután megtudták hogy Liam is benne volt ? A válaszom nem. Nem tagadták ki mivel a tárgyalásokon elhangzott az a mondat hogy a családja épségében tette azt, amit. Persze egy ideig-óráig haragudtak rá, de nem tudtak sokáig - főleg hogy ő nem gyilkolt , csak is Harry és Louis. Na igen mielőtt a három srác kijött volna a börtönből találkoztak egykori banda társaikkal akik még szép 10 évig ott lesznek. Persze én akkor nem voltam ott csak Liam küldte ezt el üzenetben.
Ezekkel a gondolatokkal léptem be a StarBucks-ba. Kis nézelődés után kiszúrtam Liamet egy eldugottabb sarokban ülve, miközben a karóráját és az iPhonját nézve idegesen dobol a lábával. Mikor oda értem az asztalhoz, felnézett rám, és megkönnyebbülve fújta ki az eddig bent tartott levegőt.
-Szia, azt hittem el se jössz. - mondta miközben felállt és átölelt, majd a számra adott egy puszit.
-Ki nem hagytam volna, nyugi már - mondtam és jó szorosan magamhoz öleltem.
-Jó,jó. Tudod ma beszéltem a srácokkal telefonon. - mondta egy halvány mosollyal az arcán.
-Tényleg? És mi van velük? - kérdeztem nagyra nyílt szemekkel.
-Holnap költözünk be egy közös lakásba itt Londonban.
-Hogy érted azt hogy "költözünk"?
-Hát úgy hogy én, Zayn, Niall, és persze te együtt foguk egy kis ideig lenni, míg le nem csillapodik a hír hogy kiengedték hármunkat.
-Ohh, értem. - mondtam és nem tudom valahogy egy rossz érzés fogott el. Nem tudom mitől vagy hogy miért  de ez bennem volt. Liammel még egy csomó ideig beszélgettünk. Nem sokat változott. Illetve igen, de nem érzékeltem annyira, hisz amikor csak tehettem meglátogattam. Sokkal, de sokkal férfiasabb lett. Olyan ember, aki mellett szívesen leélném az életem.
-És most, gondolom nézhetsz új meló után.-feltételeztem. Felnevetett.
-Ami azt illeti, ez ironikus. Biztonsági őr leszek... egy bankban.-mondta, mire felnevettem. Nem, egyáltalán nem volt vicces, de már nem tehettünk mást, minthogy nevetünk rajta.
-Hát ez tényleg az-bólintottam és az órámra néztem.-Lassan mennem kell. Jó volt újra látni.-mosolyogtam. Kezét kezemre tette és hüvelyujjával simogatta kézfejem.
-Destiny. Mielőtt elmész. Lenne egy kérdésem.-mosolyodott el, zavartan az asztalt nézve.
-Hallgatlak.-kuncogtam.
-Lennél a barátnőm?-kérdezte. Ólomként sújtott le rám a kérdés. Számítottam rá, hogy ez lesz. De így, kimondva egészen más volt. A világ hangjai körülöttem egy, összefüggő sípolássá folytak. Szám két szélre felfelé irányult, levakarhatatlan mosoly vette uralma alá arcomat. Lélegzetem szapora volt, bár nehezemre esett oxigénhez jutnom.
-A legnagyobb örömmel.-ennél diplomatikusabb választ, ha akartam sem tudtam volna adni.
-Szeretlek.-pillantott fel rám. Bizonytalan mozdulatokkal hajolt át az asztalon és ajkait lassan, türelmesen enyémre illesztette. Kezem tarkójára csúszott. Édesen csókolt.
-Én is szeretlek.

16. Fejezet: Elég volt

New York, Nemzeti Bank 10:39, AM
-Egy nap még kijutok innen.-sziszegtem dühösen.-Téged pedig lecsuknak. Én pedig oda fogok menni és leköplek.-közöltem egy fokkal higgadtabb hangsúllyal, majd köptem egyet. Fürtös felrántotta a lábát, különben a köpésen eltalálta volna a csizmáját. Liam próbálta visszatartani a röhögését. Pedig én halál komolyan beszéltem. Aztán kattogni kezdett az agyam. Ki kell törnünk innen... és már meg is van hogyan.
-Hahahaha-hahotázott erőltetetten Fürtös.-Csak a holttestemen át.
-Megoldhatjuk.-vontam meg a vállam, majd az asztalon heverő pisztoly felé biccentettem.
-Legyen.-sóhajtott egy hatalmasat Fürtös, majd elkapta a fegyvert és odahajította hozzám. Nem kaptam el, a lábamnál ért földet. Értetlenül néztem rá. Ez most azt akarja, hogy megöljem?
-MIRE VÁRSZ MÁR?-ordította és a könnyei elkezdtek folyni. Felvettem a pisztolyt és felé szegeztem. Hiszen nem voltak benne töltények. Hirtelen erős késztetést éreztem, hogy még egyszer, utoljára megcsókoljam azt a szerencsétlent. De azzal megbántottam volna Liam-et. Viszont, biztos vagyok benne, hogy ez lenne ennek a nyomorultnak az utolsó kívánsága.
-Liam, ne haragudj...-néztem át a vállam felett, majd ledobtam a pisztolyt, Fürtöshöz léptem, és a vállánál fogva magamhoz rántva egy durva csókot nyomtam az ajkaira. Aztán egy másodperccel később el is löktem magamtól. Kíváncsian megfordultam. Liam földbegyökerezett lábakkal, elkerekedett szemmel és a döbbent arckifejezéssel állt ott, talán nem is volt magánál.
-Destiny...-suttogta könnyes szemekkel, majd a tenyerébe temetett arccal zokogni kezdett. Térde rogyott. Liam ordított, mint a lánc és alig tudtam elhinni. Szegény gyerek idegei teljesen kilehettek, én meg rátettem még egy lapáttal. A fiú megtört. Apám, mit tettem?
-Liam...sajnálom.-térdeltem le vele szemben. Aztán dühösen Fürtösre néztem.-EZ MEGINT A TE HIBÁD!!-kaptam fel a pisztolyt, aztán elsütöttem. A gáz csak az volt, hogy nem volt benne töltény.
-TE CSÓKOLTÁL MEG!-ordított Ő is.
-DE TE TETTED AZ ÖNGYILKOS MÁRTÍRT! KÁR, HOGY EBBEN A SZARBAN NINCS TÖLTÉNY! MÁR A BELEDET KIFAKASZTOTTAM VOLNA, AZ TUTI!-ordítottam, aztán zokogva összeestem Liam mellé. Oldalra sandítottam, s bár alig láttam a könnyeimtől, még a homályban észleltem, hogy Liam is felnéz, majd közelebb csúszik és átölel. Egymásba gabalyodva zokogtunk, és ez volt az a pont, ahol végleg elegem volt. Megtörtem. A léptek hangjából és az ajtócsapódásból ítélve Fürtös kiment a helységből, mi pedig ott maradtunk ketten. Liam továbbra is csak sírt, bennem pedig olyan mérhetetlen mennyiségű bűntudat kapott szárnya, ami emésztett, szinte elnyelt. Hogy tehettem ilyet? Ki akarok innen menni! Nekem ennyi ELÉG VOLT!!
-Liam...-kapkodtam levegőért. Liam tenyerei közé fogta az arcomat.-Ki kell innen mennünk...-ziháltam.
-Szerintem is. Elegem van.-törölte le a könnyeit.-De ha kimegyünk engem lecsuknak.
-Apám ügyvéd. Elintézi.-nyugtatgattam, majd szorosan a nyaka köré fontam a karjaimat. Féltettem Őt. Annak ellenére, hogy nincs egy napja, hogy ismerem.
-Kitörünk innen. Meg is van, hogyan.-suttogtam, majd olyan erősen hunytam le a szemem, hogy szinte fájt.

New York, Nemzeti Bank 13:00 PM
Alig vártam már, hogy Fürtösnek végre akadjon egy kis dolga. Liam-mel kidolgoztunk egy tervet. Amikor Fürtös háttal van, klóros kendővel elkábítjuk. És kitörünk. A kendő már Liam zsebébe volt gyűrve, minden készen állt. Niall és Zayn is tudtak mindenről. Már csak annak a nagyszájú köcsög Louis-nak kellett volna elterelni a figyelmét valahogy. Aztán eljött a pillanat. Louis hátrament az irodákhoz, ahogy Niall és Zayn már várta. Csapda volt. Hátul elkapták és megkötötték.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-hallatszott a tompa ordítás hátulról. Fürtös felkapta a fejét, de már késő volt. Liam egyik kezével átkarolta a nyakát, a másikkal Fürtös arcába nyomta a kendőt. A fiú pillanatokon belül kábultan esett össze. Niall és Zayn jelent meg, maguk előtt Louis-t lökdösték.
- NEM! ITT MI PARANCSOLUNK! -ordította idegbeteg stílusban.
-Nem Louis...-lépdeltem elé, majd megálltam előtte. Liam térdre lökte a gyereket.-Itt most mi parancsolunk. Elég volt belőletek. Ki akarok innen menni.-közöltem halkan, de tekintélyt parancsolóan.-Ki fogok menni innen.-módosítottam az utolsó mondatomon.
-Ti mind megőrültetek? -nézett fel a többi srácra.-HA KIMENTEK MINDANNYIUNKAT LECSUKJÁK!-ordította. Szemei szinte vérben forogtak.
-Mindegy Louis. Így is, úgy is ez lett volna a vége.-sóhajtott Liam. Gondterhelt arca fáradt volt. Megviselte ez az egy nap. A többiek szótlanul bámulták a padlót, csak Louis fortyogott magában. Senki sem vette észre, hogy Fürtös magához tért. Megrázta a fejét, hátrasimította a haját és felállt.
-TI MÉGIS MI A FASZOMAT MŰVELTEK??-kiabálta.
-KIMEGYÜNK INNEN!! AZT CSINÁLJUK!!-ordítottam vissza.
-NA AZT MÁR NEM!-nyúlt a fegyveréért. De az összeset elkoboztuk. Liam odalépett, majd behúzott egyet Fürtösnek, bal kezét a jobb lapockájához szorította. A fiú fájdalmában felordított, de a túszok nem ijedtek meg. Reményteli arccal figyelték a jelenetet.
-Induljatok előre.-suttogtam Niall-nek és Zayn-nek. A két fiú felrángatta Louis-t a földről, majd kifelé kezdte lökdösni. A túszokhoz fordultam.
-Megígértem, hogy ki fogom vinni innen magukat, nem?-kérdeztem bár a hangom erőtlen volt, szinte alig hallatszott. Hátat fordítottam nekik, és a srácok után indultam. Az ablak tükrében láttam, hogy ők is elindulnak. A fiúk a bank bejáratában megálltak. Az épület körül rengeteg rendőrautó. Ha akartak sem tudtak volna megszökni. Harry szabadulni próbált.
-Nyughass!-morogta Liam, majd rántott egyet rajta. Louis már nem is próbálkozott, csak farkasszemet nézett a rendőrökkel.
-ENGEDJÉK A TÚSZOKAT TÁVOZNI ÉS NEM ESIK SEMMI BÁNTÓDÁSUK!-szólt a megafonból a rendőrfőnök hangja recsegve. A túszok tétovázva kikerülték az öt fiút, csak én maradtam ott mögöttük.
-MEGADJUK MAGUNKAT!-kiáltott vissza Liam, majd Harry-t maga előtt tolva átadta magát a rendőröknek. A szemeimből a könnyek kezdtek csorogni.
-MI IS!-szólt Zayn érdes hangja, és amint meglátta a testvéreit az arca felderült.-HUGICÁM!!NŐVÉREM!! -kiáltotta és a tömegbe rohant. Utána néhány rendőr. Alighogy adott pár csókot a testvérei homlokára már el is fogták. Niall ott maradt és Louis-t tartotta.
-Rajtad a sor.-mondta, majd lelökte a lépcsőn. Egyenest a rendőrökhöz, ő pedig nyugodtan lesétált.
-DESTINY!! KISLÁNYOM!!-hallottam anyám hangját, és láttam is, ahogy felrohan a lépcsőn.
-Anya!-futottam elé és megöleltem.
-Minden rendben van?-kérdezte.
-Én megmondtam, hogy kint találkozunk!-suttogtam.-De tartozok még Fürtösnek valamivel.-mondtam, majd elengedtem anyámat és berohantam a tömegbe. Újságírók tízei vették körül a megbilincselt srácot és faggatták.
-Elnézést.-szólítottam meg a rendőrt.-Leköphetem?-kérdeztem szemtelenül.
-Felőlem.-vonta meg a vállát a rendőr. Hát, oké.
-Mit akarsz?-morogta Fürtös.
-Ezt Liam-ért.-mondtam, majd arcon köptem.-Ezt azért mert megerőszakoltál.-Másodszor is.-És ezt azoknak az embereknek az életéért, akiket megöltél.-Harmadszorra. Sarkon fordultam és ott hagytam. Liam-et kerestem. Megtaláltam.
-LIAM!-ordítottam. Felkapta a fejét, hátrafordult és mondott valamit az őt fogó rendőrnek. Odaértem hozzá és megöleltem. Elsírtam magam.-Hiányozni fogsz.-néztem fel.
-Te is nekem. Kint találkozunk!-mondta, majd hosszan megcsókolt. Aztán betették a rendőrautóba és elhajtottak. Már csak egy embertől akartam valamit kérdezni. Louis egy másik rendőrautóban ült, az ablaka félig le volt húzva.
-Mégis mire volt ez jó neked?-kérdeztem, amikor odaértem. Csak a távolba meredt, nem válaszolt.
-Félek a következményektől.-továbbra is komoran nézett előre...csak egyetlen könnycsepp hagyta el a szemét, végigszáguldott az arcán, fénylő csíkot hagyva maga után.
-Kisasszony, megvizsgálhatnám?-jött oda egy mentős. Bólintottam, majd hagytam hogy a kocsihoz kísérjen. Visszanéztem a bankra. Megcsináltam. Kijutottunk.

15.Fejezet : "...Des, beszélhetnénk?..."

Ijedten néztem magam mellé . Mi a fasz történt vele?! -gondoltam. Gyorsan mellé térdeltem és a nyakán a pulzusát próbáltam megnézi .Elővettem a telóm és számolni kezdem . 1,2,3,...94,95,96 . Úristen ! Kezdem nagyon megijedni , de most hogy tudom a szívverése egész normális megnyugodtam egy hajszálnyira . A többiek közben mellém jöttek .
-Mi van vele ? -kérdezte kétségbeesetten Niall.
-A szívverése normális . Légzése is jó nem akadozott .-mondtam miközben a fülemet oda dugtam Harry orrához .-Csak kimerülhetett és csak simán elájult . -mondtam miközben az elsősegély órákra gondoltam vissza .
-Honnan  tudsz te ilyet??-kérdezte döbbenten Liam.
-Az most lényegtelen .-legyintettem.- Vigyük be egy irodába . -mondtam és arrébb álltam. Most miért èn cipelném mikor mérges vagyok rá + undorodom tőle a tette miatt. És még azt szeretné ha megbocsátanék neki . Pff. Erre a gondolatomra megforgattam a szemem. A srácok megfogták és elvitték egy hátsó eldugottabb irodába és az asztalt lesöpörve , ráfektették.
-Várjatok hozzatok egy vizes rongyot.-mondtam mivel ezzel csak azt akartam hogy kicsivel hamarabb ébredjen fel .
-Minek? Akkor miért nem öntünk a fejére vizet? -kérdezte Malik.
-Meg vesztél baszki ?! Hát normális vagy azt akarod hogy pont most felébredjen és üvöltsön ???-morogtam. Védekezően maga elé emelte a kezét , jelezve : nem szólt semmit. Elégedetten somolyogtam . Niall közbe vissza ért egy vizes törölközővel , -amit feltételezek a mosdóból csórt el .- és Fürtös homlokára rakta.
-Kifelé emberek hadd pihenjen.-tereltem ki magam előtt a többieket.
-Des, beszélhetnénk ? -kérdezte Loui halkan úgy hogy a többiektől lemaradtunk . Csak biccentettem egy aprót és egy irodába mentünk. Kicsit féltem mit fog mondani. És nem szívesen egyeztem bele a beszélgetésbe de kíváncsi voltam mit akar mondani , na meg féltem hogy mit tenné ha nemet mondanék.
-Figyelj, mielőtt ordítottam volna az előbb kint , akkor Harry azt akarta hogy vissza menj hozzá ,mert...na jó ezt nem mondom el..-nyílt meg egy kicsit előttem Louis ellágyult arccal.
-Aha..nem érdekel!-jelentettem ki.
-Azt gondoltam , de tudod Liamnek is bejössz. -jelentette ki mosolyogva ami kissé sokk hatásaként ért . Tátott szájjal néztem rá. Mondjuk tudtam már de így kimondani tök durva.
-Hidd csak el , így van -kacagott (!!) fel a hitetlen arcomon.
-Most mi van ?-kérdezte , mosolyogva.
-Te beverted a fejed mikor a golyó eltalált ?! Eddig ócsároltál engem , elküldtél melegebb éghajlatra , most meg tök kedves és normális vagy velem . Mi történt ?-néztem rá , miközben az egyik szemöldököm felhúztam. Már tudom honnan fúj a szél. Tudjátok van az a mondás hogy kerülj közel az ellenségedhez . Fogadjunk hogy azt próbálja meg és a közelembe akar fertőzni .
-Hahh, hogy mi? AZ BAZD MEG HOGY KETTŐ HAVEROMAT IS AZ UJJAD KÖRÉ CSAVARTÁL, ÉS EZ ROHADTUL NEM JÖN BE AZ. A KURVA ÉLETBE MÁR!!-üvöltött és a végén bele rúgott az asztalba . Majd közelebb jött és az egyik kezét kétértelműen felemelte .A hangzavarra bejöttek a többiek . Egy ötlet villant be . Elővettem a telóm és kiírtam facebookra: "Emberek! Az One Direction van bankot rabolni az ötödik utcába, van pár halott , valaki Help!" -mielőtt kiraktam volna oda fordítottam a többieknek a telefont.
-Louis biztos vagy benne hogy még bántani akarsz?! Csak egyetlen rossz mozdulat és rámegyek a posztolásra ! -fenyegettem mire ijedség ült ki az összes srác arcára. 
-Ne merd ! Meg ne próbáld ! - remegett meg a hangja Louisnak , de ugyanolyan élesen hatott .
-Tudod nem kell próbálnom , elsőre menni fog ! - néztem fel rá .
Egy hatalmasat sóhajtott . A többiekre nem is mertem rá nézni . Csak Louisra összpontosítottam .
-Nem mondom még egyszer..-mondta rémisztően higgadt hangsúllyal, majd élesbe helyezte fegyverét és Liam felé fordította.-Vagy vége.-nézett rá. Hát ez hülye! Képes lenne kinyírni a saját haverját? Ennek sincs minden rendben a fejével.
-TE IDIÓTA!-ordítottam, mire Louis mintegy megfélemlítve imitálta a ravasz meghúzását. A szám elé kaptam a kezem, azt hittem a fegyver tényleg elsül. Könnyek futottak a szemembe. Nem akartam, hogy megölje Liam-et.
-Nos?-vigyorgott gonoszan. Liam nyelt egy nagyot. Totálisan be volt szarva. Nem csodálom, ha egy ilyen pszichopata tartana felém egy fegyvert én is be lennék szarva.
-Akkor inkább engem bánts!-tártam szét a karom és felkészültem a halálra. Éreztem, hogy tényleg megölne.-Előbb utóbb úgyis megdöglök.-tettem hozzá és igyekeztem a legmagabiztosabb Destiny-t nyújtani. Talán valamennyire sikerült is. Louis egy pillanatra elgondolkozott. Majd egyszerűen rám fogta a pisztolyt.
-Meghagyom az életed...csak add ide azt a fost!-követelte.
-Győztél...-sziszegtem, majd átnyújtottam a telefonomat.
-Jó kislány.-vigyorgott, majd elvette tőlem és kitörölte az előbb írt sorokat.-Ne játssz, ha nem tudod megérteni a játékszabályokat.-oktatott ki.
-Srácok kimennétek ? Beszédem van vele !- kérdezte Liam . Hoppá! A többiek  kimentek és becsukták az ajtót .
-Liam mit ak...-kezdtem bele de nem bírtam befejezni mivel a száját az enyémre nyomta . A csókja édes volt. Jó kis elhallgattatás , ezt én is fogom használni még . Mikor elengedtük egymást egy alakot láttunk meg magunk mögött .
-Pff ...és én még bocsánatot akartam kérni ! - mondta dühösen....

14. Fejezet: Késő bánat

New York, Nemzeti Bank, 11:35 PM
-Ne mondj semmit.-enyhült meg az arca és már egyáltalán nem tűnt idegesnek. És én is megnyugodtam. Már amennyire a helyzet úgy adta. Nyilván ha az embert előtte át (és meg is) basszák, nem lesz olyan, "mindjárt repülök három métert" szintűen boldog. Még mindig szomorú voltam, de Liam bejelentése...igazából nem nagyon változtatott semmin.
-Nézd Liam...átbasztak és ez kibaszott rosszul esett. Még nem állok készen egy új "kapcsolatra".-mutogattam idézőjeleket a levegőben. Mert ez így is volt. Fájt.
-Megértelek.-jé, végre valaki aki nem kényszerít dugásra-Azért ha kiengednek a sittről eljössz velem egy randira?-mosolygott szomorúan, mire felnevettem.
-Ki nem hagynám.-mosolyogtam én is szomorúan.
-Gyere!-állt fel és engem is magával húzott.-Menjünk vissza a többiekhez!
A küzdőtérre visszaérve egyből kiszúrtam, hogy a túszok száma ismét megfogyatkozott. Fürtös felkapta a fejét érkezésemre. Aztán amikor meglátta kivel vagyok, döbbenten mért végig. Gúnyos mosolyra húzott szájjal megszólalt.
-Na mi van, máris új kuncsaft?-kérdezte erőltetetten vigyorogva. Ott helyben fel tudtam volna képelni, de kivételesen az eszem győzött, így elengedtem a fülem mellett csipkelődését. Úgy voltam vele, hogy jól van, kieélhette magát, had örüljön. Ezért is nem válaszoltam, csak szó nélkül Liam-hez forultam.
-Álmos vagyok.-ásítottam. Komolyan nincs egy napja, hogy betörtek ide én viszont mégis úgy érzem, mintha egy hete bent raboskodnánk. A szemeimet tényleg csak nehezen tudtam nyitva tartani, de féltem, ha elalszom, Fürtösből kinézem, hogy álmomban lelő. Ahogy mondta: egy érzéketlen buzi köcsög, érzések nélkül.
-Feküdj le aludni.-adta meg az ésszerű választ. Közelebb léptem és a fülébe suttogtam valamit. Óvatos mosolyra húzta a száját. Végül a fülemhez hajolt.
-Ne aggódj, vigyázok rád.-súgta. Hangja biztonságot nyújtott és éreztem, hogy bízhatok benne. Megedzette ez a pár óra, neki is elege lett Fürtösből, de ő vissza is mer szájalni, nem úgy, mint nyúlvérű bajtársai.
Hezitáltam egy ideig, aztán biccentettem. Kerestem egy szimpatikus helyet a túszoktól pár méterre. Ők sem mertek aludni. Hirtelen újabb ötletem támadt.
-Niall, Zayn!-szóltam oda nekik. A két fiú odajött.
-Mi az?
-A túszok nem mernek aludni. Megtennétek, hogy kicsempészitek a töltényeket a fegyverekből??-suttogtam. Először összenéztek, majd biccentettek, végül visszamentek.
-Mit akart az a ringyó?-fontoskodott Fürtös. Miért érdekli? Semmi köze hozzá. Amíg a két srác összevissza magyarázott neki mindent, én megragadtam az alkalmat.
-Pszt!-szóltam oda az egyik túsznak, aki odakapta a fejét.-Aludjanak nyugodtan! A két fiú kicsempészi a töltényeket.-hadartam.
A fejem alá gyűrtem a pulóveremet, de így meg fáztam. Idegesen forgolódtam ide-oda, míg végül arra nem lettem figyelmes, hogy valaki mellém lép. Összekócolt hajjal néztem fel. Liam mosolyogva leült mellém, megemelt és az ölébe vett. Átölelt, az állát pedig a fejem tetején támasztotta. Betakartam magam a pulóveremmel, és elaludtam. Viszont korántsem aludtam mélyen. Éber álom volt, mégis rémálmok gyötörtek. A fejemben képek cikáztak. Képek arról, mi történt, kevesebb, mint egy órával ezelőtt, képek, amikor megölték azokat az embereket, akik már nem bírták idegekkel. Az utolsó képnél megállt. Fürtös és anyám egymással szemben állt, Fürtös meghúzta a ravaszt, majd a golyó lassított felvételként száguldott anyám koponyája felé.
-NE, FÜRTÖS NEEEEEEEE!-ordítottam zihálva. Megrúghattam Liam-et, mert elég fájdalmas arccal nézett rám, de felülkerekedett a fájdalmán és szorosabban ölelt magához.
-Ssssh, minden rendben van!-csitított a hajamat simogatva. Hátranéztem. Fürtös felhúzott szemöldökkel bámult. Louis ijedten (!) nézte mi történik, Zayn a szája elé tette a kezét, Niall pedig, nos ő aludt.
-Na mi van picinyem, már álmaidban is vad vagyok?-kérdezte gúnyosan, de a gúny mögött volt valami egészen furcsa is. Hogy mi, azt csak később tudtam meg.
-Már álmaimban sem hagysz békén.-kapkodtam levegőért.
Harry Louis-hoz lépkedett, és a fülébe suttogott valamit, mire a fiú szeme idegbeteg módon rángatózni kezdett. Mint egy bomba, mielőtt robban. Aztán durr...
-TE NORMÁLIS VAGY?? MÁR NEKEM IS KEZD ELEGEM LENNI ABBÓL, HOGY MINDEN NŐT KIHASZNÁLSZ!!! SZEGÉNY LÁNY, AKÁRHÁNYSZOR IS BASZOTT ÁT AZ IDIÓTA JÁTÉKAIVAL, CSAK SAJNÁLNI TUDOM!! ÉS TE MÉG VISSZA AKAROD KAPNI? NORMÁLIS VAGY? GONDOLKOZZ EGY KICSIT EMBER!!!-baszta le. Korán reggeli ordítozás? Juhé.. De ezek a mondatok megmozgatták a fantáziám. Mit akar Fürtös?!
-Nem érdekel. Nem szabadott volna. Mert...talán tényleg szeretem.-mondta ijesztően higgadt hangsúllyal.
-Miről van szó?-lépett közbe Liam. Fürtös felém kezdett lépkedni. Megállt előttem és elkapta a kezemet. Szabadulni esélyem sem volt.
-Destiny...sajnálom...-nézett a szemembe, majd lehajtotta a fejét. Könnyek kezdtek potyogni a szeméből. A lélegzetem is eláll. Fürtös megtört....
Felülkerekedtem magamon, kirántottam a csuklóm szoros tenyerei közül. Szemem szikrázott a dühtől, minden porcikám megfeszülten remegett.
-Késő a bánat...Sosem fogok megbocsájtani.-emeltem fel a kezem, majd akkora pofont vágtam le Fürtösnek, hogy feje oldalra bicsaklott, majd egyszerűen összeesett.

13. Fejezet : "...Hogy rohadna meg..."

Hogy ne szenvedjen ....
Sajnos, lehet hogy mind igaz amit mond akkor se kellett volna ezt tennie.
-Tudod, én nem hiszem hogy ne lennének érzéseid. Te is emberből vagy, ez természetes.Lehet hogy nem volt a közeledben olyan aki meghallgatott volna, de most én is itt vagyok, mondd el ami bánt. Ez nagyon nem jó neked és a környezetedben lévőknek se....-kezdtem bele a papolásba. Bele néztem a szemébe amiben láttam meglepődést, dühöt és értetlenséget.
-Ne akard megmondani nekem cicám, hogy mi lenne jó, és mi nem.-morogta, mire én kissé megijedtem.
-Le ne harapd a fejem...-dünnyögtem az orrom alatt és kifelé indultam. A folyosóra kiérve Zaynre bukkantam.
-Hát te?-kérdeztem lepetten.
-Hallottam az ordibálást, meg a te kétségbeesett hangodat is-vonta meg a vállát.
-Aha-mondtam és kikerülve őt vissza mentem előre. Ami ott fogadott az meglepett. Ugyan is Csipkerózsika kezdett magához térni. Ezen a gondolaton elmosolyodtam, amit bizony Louis is észre vett.
-Mit vigyorogsz mint a tejbe tök?! Harry vagy más végre jól csinálta?-kérdezte gúnyosan. A kezeim ökölbe szorultak, de mielőtt vissza vághattam volna más valaki helyettem válaszolt.
-Louis! Ne merj vele ilyen hangon beszélni! Vele csak maximum én beszélhetek így, senki más!-jött egy rekedtes, de annál erélyesebb hang a hátam mögül. Harry volt az.
-Neked mi bajod van? Kimosták az agyadat míg aludtam?!-kezdett bele lepetten Louis.-Tudom hogy te voltál te kis ribanc! Ajánlom hogy következőre golyó eltaláljon.-sziszegte nekem durván.
-Louis! Mit mondtam az előbb! Fogd be és takarodj hátra a többiekhez!-szólt rá durván Harry, majd oda jött mellém és összekulcsolta az ujjainkat, majd adott a számra egy puszit.Louis elkerekedett szemmel nézte "barátja" tetteit.
-Most mit bámulsz?! Menj már!-szólt vissza, kissé megenyhült hanggal.
-LIAM!!!!-ordított Louis és a hívott személy 5 másodperccel később meg is jelent.
-Itt még is mi a franc történt?!-kérdezte dühösen, de a hangján lehetett hallani hogy kétségbe van esve. Liam megvetően Harryre nézett majd Louis karját megfogva hatra felé kezdte ráncigáln .
-Liam, mond már -hallottam Louis türelmetlen hangját.
-Az hogy az a gyökér, idióta, seggfej elvette tőlem és ő nem is érdemli meg me...-hallottuk még majd egy ajtócsalódás következtében tudtuk beértek egy irodába.

-Hogy érti ezt folyamatosan Liam?-kérdeztem meg tőle.
-Nem tök mindegy az neked?!-mordult rám. Résnyire húzott szemmel néztem rá. Éreztetni akartam vele hogy nem épp a kutyájával beszél (már ha van és a kutya elviseli a gyökér gazdáját , és azt is hogy amit Louisnak mondott az se igaz, velem senki nem beszélhet így, még ha ez a gyökér, seggfej a pasim is.
Meg van! Felveszem az ő szerepét. És ha úgy beszélek vele mint ahogy ő velem, akkor hátha rájön, hogy mekkora egy paraszt.
-Hogy mondtad?! Nem hallottam jól!-néztem rá rezzenéstelen arccal. Egyik kezével végig simított az arcomon és adott a számra egy puszit, majd adott egy pofont. Szikrázó szemekkel néztem rá.
-De kinyílt a csipád! Attól hogy velem jársz, és az enyém vagy, te velem nem beszélhetsz így! MEGÉRTETTED?!-ordított az arcomba. Na ezt nem kellett volna, aranyom, mert amit most fogsz látni, lehet kiábrándító lesz. De sebaj.... Mielőtt valamit is csinálhattam volna valami bennem kicsit megfékezte az elkövetkező cselekedeteimet. Méghozzá az hogy én szeretem ezt a seggfejt. De a dühöm szerencsére ezt is túl szárnyalta. Vissza kézből lekevertem neki egyet.
-Ha még egyszer így beszélsz hozzám, ami mellesleg olyan mintha egy kutyával beszélnél, visszatérve már itt sem leszek és a kis titkotok megy a facere, instára és a twitterre, ja meg a google+-ra. Na meg a myspace-re. Szóval húzd meg magad, és ne merj még egyszer kezet emelni egy lányra, nőre, vagy bárki másra.-ordítottam vissza. Villámokat szórtak a szemei, de nem ijedtem meg. Azt mondta nem olyan rég hogy nem ölne meg mert hasznomat veheti.
-Na mi van elvitte a cica a nyelved?!-mordultam rá megint. Sokat sejthetően féloldalasra húzta a száját.
-Aranyom, ITT MÉG MINDIG MI VAGYIS ÉN HOZOM A DÖNTÉST!!-kiabált előttem kb 10 centire. Meg se rendültem. Mikor ezt ő is észre vette, felhúzott szemöldökkel húzódott arrébb. Párat pislogott egymás után. Valószínűleg nem hitte el, elsőre.
-Ezt komolyan gondoltad?-kérdezte tőlem döbbenten.
-Mér' nem úgy nézek ki?!- kérdeztem kicsit enyhülve, ahogy éreztem hogy ha megint olyan közel jön ott helybe elolvadok és megcsókolom. De sajnos ezt nem tehetem, tartanom kell a szerepet. Halványan elmosolyodott a mondatomon, majd hátra fele kezdett húzni.
-Várj! Beszélnem kell Liammel!-mondtam és kirántottam a kezem a kezei közül. Csak morgott egyet én meg beléptem abba az irodába ahol hangokat hallottam.
-Cső!-mondtam mikor beléptem.-Liam, gyere!-mondtam erélyesen, mire az össze fiú összeráncolt szemöldökkel nézett rám még Louis is (!!) és Liam kicsit mint ha ijedtnek is tűnt volna. Feszengve de elindult felém, és együtt léptünk ki az irodából.
-Vigyázz, kibaszott nagyot tud ütni!-szólt oda nevetve(!!) Harry. Liam, ha eddig nem de most már biztos meg ijedt. Semmit mondó arccal néztem felé. Egy furcsát grimaszolt mielőtt megszólalt volna.
-Mit akarsz?- kérdezte elhúzott szájjal. Megenyhült az arcom és elmosolyodtam.-Mi volt ez?-kérdezte suttogva. Vigyorogva néztem rá, majd amilyen gyorsan jött olyan gyorsan tűnt el az arcomról.
-Alakítok megint.-suttogtam, majd készültem az erélyesebb válaszra.-Mi a fasz amit folyamatosan beszélsz? -kérdeztem.
-Mire gondolsz?-kérdezte ő is feszültebben.
-Hogy mire? Arra bazdmeg hogy folyton azt mondod Harry nem érdemel, meg mikor ez nem így van!-húztam fel magam.
-Te olyan idióta vagy!! Jó hogy nem érdemli meg! Egész életében csak mindenkinek fájdalmat okozott, nem érdemel meg téged se!- kiabált.
-Ezzel most mire célzol? Hogy semmit nem érek? És ne beszélj velem úgy mint egy kis ribanccal!-üvöltök vissza én is.
-De most komolyan, akkor szerinted mi vagy az ő szemlében?! Mert biztos hogy nem egy szép lány, hanem egy újabb áldozat akit ha meghúz, ki is dob! Ne higgy neki!! - ordít a pofámba.
-És neked miért is kéne higgyek, hisz te is jöttél bankot rabolni, még ha nem önszántadból, te is bántottál, oda dobtál neki mint egy darab húst. - ordítottam most én az arcába. Ne higgye azt hogy át tud csalni, bár nem értem mi baja van .
-Tudod mit ?!
-Na mit ? - kérdeztem vissza indulatosan .
-Menj a francba , és ne várj tőlem több segítséget !
-Jó , viszlát ! - mondtam neki és az ablakhoz sétáltam ahol történetesen le volt húzva a redőny . Hallottam hogy csapódik az ajtó , majd nem sokkal később megint kinyílik és becsapódik .
-Liam, nem érdekelsz ! -  mondtam úgy hogy hátra sem néztem csak pucsítva könyököltem az irodai asztalon . Ám mikor egy merev ágyékot éreztem a seggemnél, elkerekedett szemmel fordultam meg hirtelen.
-Harry .. -suttogtam .
-Nem lesz baj ... - suttogta majd megcsókolt .

~*~
Most már bánom hogy nem hittem Liamnek . Hisz hagytam hogy megfektessen ..de rosszul tettem mert ugyan olyan bunkó paraszt, seggfej lett érzelmek nélkül .Hogy rohadna meg ott ahol van. Beetetett és ott hagyott pont ahogy Liam mondta.  Liam azt is mondta hogy ez után dobni fog ami az elmúlt 15 percben be is következett. Azt mondta , már nem gondolja ezt tovább komolyan  és jobb ha abba hagyjuk. Már sajnálom Liamet. Pedig neki ezek szerint fontos lennék, vagyis a beszédéből azt vettem le.
Most felöltözve, ugyanabba az irodában ülök felhúzott lábakkal, mikor lábakat látok meg magam előtt. Tudtommal már egy 20 perce egyedül vagyok szóval ez meglepett, ezért fel néztem. A szemem mivel könnyes volt, ezért nem láttam tisztán, de simán ki tudtam venni Liam alakját.
-Sajnálom, igazad volt - mondtam neki halkan, rettentően halkan. Oda ült mellém és átölelt.
-Most mondanám hogy én megmondtam, de annak most nem lenne értelme.Kint a többieknek az elmúlt időket meséli. Jó arcon is csaptam ezért.-suttogta.
-Köszönöm Liam, de azt hiszem én kimegyek inkább az egész bankból. -néztem magam elé mereven.
-Szó sem lehet róla! - mondja kicsit erősebben, ami miatt döbbenten nézek rá.
-Miért? Miért Liam ?-kérdezgetem lepetten.
-Ezért...- mondta és megcsókolt. Hogy mit éreztem akkor? Hát azt el sem lehet mondani. De az biztos hogy ezerszer jobb volt mint Fürtös bármelyik csókja.
-Liam...-kezdtem bele.

12. Fejezet: Szeresd az ellenséged

És az a valaki nem volt más mint....

...Liam.
-Már nem azért, de...anyám letagadna, ha megtudná mit tettem. Ráadásul a te kedvedért.-nézett szemrehányóan Fürtösre. Fürtös a szemeit forgatva fordult felém.
-Na jó...-sóhajtott.-Takarodj vissza és ülj le a picsádra!-utasított.
-Te mégis minek nézel engem? Kutyának?-háborodtam fel.
-Őszinte legyek vagy kedves?-vigyorodott el erőltetetten Fürtös. Liam kimeresztett szemekkel jelezte, hogy ne csináljak még több galibát. Inkább leültem Niall mellé.
-Akkor helyette kimész...-fürkészett körbe.-TE!-utasította a sérült, huszonéves fiút.
-Én ezt már nem bírom!-zokogott fel a kisfiú anyja, majd felpattant és a kijárat felé futott.
-NEM MÉSZ TE SEHOVA, A BÜDÖS ÉLETBE!-ordított Fürtös, majd felemelte a fegyvert és egy pontos célzással leterítette. A nő élettelen teste összerogyott, majd hatalmas vértócsa keletkezett körülötte.
-TE NEM VAGY NORMÁLIS!!-pattantam fel és kezdett elegem lenni Harry kegyetlenségéből.-ENNEK A NŐNEK VAN EGY KISFIA IS!! MOST ANYA NÉLKÜL FOG FELNŐNI!!!-a szemeim könnybe lábadtak, a sajnálat és a fájdalom miatt is. És itt nem fizikai fájdalomról beszélek. Túl sok mindenen mentem keresztül az elmúlt pár órában, Fürtös kis híján megerőszakolt, le merném fogadni, hogy azóta is be van gerjedve. Liam számtalanszor mentett meg, legalább ötször öltek meg majdnem és kezd elegem lenni abból, hogy be vagyunk ide zárva, se ki, se be. Nincs sok hátra, egyszer minden kötél szakad és eljön az a pont, amikor már én sem bírom tovább. Fürtös hidegvérrel való gyilkolása pedig, csak ront a helyzeten.
-Semmi közöd ahhoz, hogy mit csinálok.-mondta feltűnően higgadtan. Ezzel meg mi van?
-Amíg én is itt bent raboskodom, addig igenis van.-vágtam vissza.
Harry egyre idegesebb lett. Smaragdzöld szemei fagyosak voltak. Ahogy végigmért, még a hideg is kirázott.
-Na jó.-sóhajtott és a földet kezdte pásztázni.-Gyere velem!-ragadta meg a karomat.
-Na azt már nem! Nem próbálsz meg még egyszer megbaszni!-ellenkeztem.
-Nem foglak.-röhögött fel.-De ha ilyen minimális szinten nem bízol bennem...
-Hogy bízhatnék benned ezek után? Pff...-vágtam vissza.
-Kuss legyen már!-morgott. Megvan mi baja. Biztos bolhás.-NIALL!-kiáltotta. A szőke fiú felállt a földről.
-Mi az?-kérdezte kedvetlenül. Nem csak én unom már.
-Gyere velünk.-mondta. Niall vonakodva megindult felénk, majd amikor beért minket elindultunk a hátsó irodákhoz. Az egyik helységbe beérve megvártuk, amíg Niall is beér, majd Harry becsapta az ajtót.
-Mit akarsz?-tértem rögtön a tárgyra.
-Nézd...bármennyire is, egy idegesítő ribanc vagy.-nevetett halkan Harry. Édes nevetése volt.-Én szeretlek!-mondta ki.
-MI VAN?-kiáltottam a képébe. Nem hiszem el, hogy ez a majom szerelmes belém. Belül fortyogtam, de valahol, mélyen levett a lábamról.
-IGEN, JÓL HALLOTTAD! SZERETLEK! TETSZIK, TETSZIK, HA NEM AKKOR MEG EZ VAN!-ordított vissza. Niall felé néztem, aki csak elhúzta a száját. Erről még ő sem tudhatott.
-Hát.-nyeltem egy nagyot.-Erre most mit mondjak?-tártam szét a karom. Az agyam eldobom!
-Mondjuk, hogy "Én is."?-kérdezett vissza.
-Na, arra várhatsz.-nevettem fel, majd egy lépéssel közelebb mentem. Fürtös válla felett átnézve megláttam Niallt, aki tisztességtudóan elfordult. Valahogy éreztem, hogy ennek van egy nagyon nagy hátulütője is. De abban a pillanatban ez nem érdekelt. Fürtös óvatosan (értitek?! Fürtös és az óvatosság? Nahát, ilyen is van?) a karomért nyúlt, az ujjait az enyéimre kulcsolta, közelebb húzott és megcsókolt. Először úgy, igazából. Keserűen édes ízt éreztem a számban. Azt hittem hazudik. De ahogy a szemeibe néztem minden ilyen elillant. Őszinteség volt benne. Kicsit furcsa volt, hogy Fürtössel kézen fogva (!!) távoztunk a szobából, de ez nem csak engem lepett meg. Ahogy visszaértünk a a többiekhez, Zayn szemei kikerekedtek, Liam pedig félrenyelte az almalevet, amit egészen addig nyugodtan ivott. Louis lemaradt mindenről, mert éppen aludt. Körbenéztem. Rögtön kiszúrtam, hogy pár emberel kevesebb van, de Harrynek ez nem tűnt fel.
Ezek kiengedtek még néhány túszt? Hát...büszke vagyok rájuk, én is ezt tettem volna. De, ha Fürtös észreveszi mindenkit legyilkol.
És ami őt illeti. Szemébe és tekintetébe visszatért a keménység, nyoma sem volt már az eddigi magabiztos gyengédségének. Pár percre felolvadt szíve most ismét jéggé fagyott. Magyarul: Fürtös visszatért.
-Maguk meg mit bámulnak?-mordult rájuk, mire mindenki elkapta a tekintetét, valahova máshova.
-Mi történt?-jött oda Liam, és úgy festett, mint akit fejbe vágtak.
-Hát..-húztam a számat. Liam szemei tágra nyíltak, majd odament a Fürtöshöz és a fülébe súgott valamit. Idegesen biccentett majd Liam után indult, és ő sem tűnt túl vidámnak. Itt már mindenki idegbeteg lett?
-Na, jó.-suttogta Zayn.-Most, kiengedünk még pár embert. Maga és maga!-mutatott egy fiatal férfira és a fiára, akik felkapták a fejüket. BadBoy óvatosan elmosolyodott.-Spuri!-biccentett az ajtó felé.
-Örök hálám üldözze!-sóhajtott fel a férfi.
-Na hálálkodjon! Menjen már!-szólalt meg egy kicsit hangosabban. A férfi a fia hangtalanul távozott az épületből. Niall "lesben állt" és a figyelte, hogy nem-e jönnek vissza.
-Ne küldjetek ki többet! Túl feltűnő!-szólaltam meg. Zayn ijedten felém kapta a tekintetét. Szinte könyörgött, hogy ne köpjem be.-Nem álltam át a "rosszakhoz". De kiviszek innen mindenkit!-suttogtam. Niall megkönnyebbülten sóhajtott fel. Megijesztett, hogy azt gondolják, átálltam hozzájuk.
-Te miért engeded ki őket?-fordultam a szöszi felé.
-Mert segítek rajtuk. Engem is kényszerített úgy, ahogy a többieket. Nézd, én nem akartam ezt csinálni, de most már nem szállhatok ki. Nyakig ülünk a szarban.-mosolygott szomorúan.
-Fürtös egy gyökér.-jelentettem ki.
-De hát, ő a pasid.-tátotta el a száját Niall.
-Na és? Attól még gyökér.-vontam meg a vállam. Dulakodást hallottunk az irodák felől. Ijedten futottunk hátra. Liam dühöngött és épp felborított egy asztalt.
-TE SZEMÉT ÁLLAT!! TUDOD, HOGY MENNYIRE FONTOS NEKEM! NEM ÉRDEMLED MEG!!-ordította zokogva.
-ITT MEG MÉGIS MI A FASZ FOLYIK? ELÉÉÉÉG!!-mondtam, a végét már szinte sikítva.
-Semmi!-fogta vissza magát Harry. Az egész teste megfeszült. Látszott rajta, ha nem jöttünk volna már megütötte volna Liamet.

-Harry, beszélnünk kell!-ragadtam meg és félrerángattam, át a szemben lévő  irodába.

-Mi baj cicám?-nézett rám nagy szemekkel.

-Miért vagy ilyen?-kérdeztem.

-Milyen?- válaszolt kérdésseel.

-Üvöltesz, mindenki fél tőled és hidegvérrel gyilkolsz. És nem hiszem el, hogy nincs lelkiismeret-furdalásod.-néztem mélyen a szemébe. Mosolya ráfagyott az arcára.

-Ez hosszú lesz.-sóhajtotta, majd az asztalhoz sétált és felült rá.-Idén januárban kezdődött az egész. Randizgatni kezdtem Kendall Jenner-rel. A paparazzok meg rám szálltak és egy idő után elegem lett mindenből. 2014. Január 23. A kapcsolatnak vége, de a firkászok továbbra sem álltak le.  Az idegállapotom a tetőfokon volt és olyan szinten kiborítottak, hogy nem bírtam tovább. Kikészítettek, én pedig megfejeltem az egyiket. A média elterjesztette, hogy megváltoztam és hogy szívtelen lettem. Addig írogatták ezt, amíg tényleg azzá nem váltam. Egy szívtelen bunkóvá. És mostmár ilyen vagyok. Kőszívű.-fejezte be a monológját. Ezt nem néztem volna kibelőle. Azt hittem, hogy ő alapjáraton ilyen. Hogy alapból egy seggfej. Ki nem néztem volna belőle, hogy a sajtó tette ilyenné. És akkor milyen valójában? Ez bizarr. Mondjuk én már bárkiből kinézek bármit. Alig 7 órája dekkolok itt, de egy év alatt nem gyűktök be annyi érzelmet, mint most. És most, hogy Fürtös mindezt elmondta, már egyáltlán nem félek tőle. Mert mint kiderült, neki is vannak érzései. De attól még ugyanakkora balfasz.

11. Fejezet: Kiborul a bili ...

Lefagyva álltam még mindig. Miközben ez a keretén épp benyúlt volna a khm...tudjátok hova. Majd a keze irányt váltott és a pólómat kezdte volna lehúzni. Nagy szerencsém volt mivel hirtelen valaki lerántotta rólam. Már nem azért, de mégis mit képzel ez magáról?! (mármint Harry)
-Bazdmeg Harry! Te nem vagy normális.
-Te idióta barom! Szerinted egy ilyen testet kihagytam volna?
Liam dühösen nézett Harryre, de ahogy az előbbi mondat elhangzott Harry szájából Liam akkorát lekevert neki hogy a feje oldalra bicsaklott és egy vörös tenyér lenyomat ékesítette Harry pofáját. Liam kérdőn rám nézett. A tekintete olyan volt, mintha azt 'kérdezné': Jól vagy?. Egy aprót biccentettem. Én sokk hatás alatt álltam, de amint Fürtösre pillantottam a sokk helyett a düh vette át a szerepet.
-HOGY BASZÓDNÁL MEG OTT AHOL VAGY! -ordítottam rá, de mintha meg sem hallotta volna gyilkoló tekintettel Liamre nézett.
-Ő egy nő, nem pedig a játékszered!-emelte feljebb a hangját Liam.-Még is mit gondoltál?-Kiabált még mindig.
-Hogy mit? Te csak ne vonj kérdőre, jó? Ki vagy te, az apám?-emelte Harry is fel a hangját.
-HA ILYEN IDIÓTA, GYÖKÉR, BAROM FIAM LENNE MÁR RÉG NEM ÉLNÉK VELE. ROHADTUL MEGVÁLTOZTÁL, ÉS EZ A HARRY KIBASZOTTUL NEM JÖN BE. ÉS TUDOD MIÉRT? AZÉRT MERT EGY KICSESZETT ÉS ELBASZOTT MÁSA AZ EREDETINEK, AKI NEM RABOL BANKOT, NEM KEZEL ÚGY EGY NŐT SEM, MINT EGY KURVÁT, NEM ÜT MEG EGY NŐT SEM..SŐT, MINDIG SEGÍTENE NEKIK ÉS FŐLEG NEM ÖLNE HIDEG VÉRREL!!!-ordította a végét könnyes szemmel Liam. Harry elsőre dühösen,majd döbbenten és végül megbántottan nézett vissza Liamre.. Kb 2 percig néma csend volt, aztán Harry mikor megemésztette amit az előbb közöltek vele ordibálni kezdet .
-AZT A RETKES KURVA ÉLETÉT ANNAK A KIBASZOTT ANYÁDNAK. LEHET HOGY AMIT AZ ELŐBB MONDTÁL MIND IGAZ, DE TUDOD, AZ EMBEREK VÁLTOZNAK ÉS ÉN IS VÁLTOZTAM !!  KÉPZELD EL HOGY EZ AZ ÚJ ÉNEM, SZOKD MEG....ÉS AZ, HOGY EZZEL A RIBANCCAL HOGY BÁNOK, AZ NEM A TE DOLGOD! -üvöltött .
-MÁR HOGY NE LENNE?? BAROM...-legyintett, majd megragadta a karom és kifelé kezdett húzni. Ellen álltam neki és oda rohantam Fürtöshöz és egymás után vagy 6 pofont kapott.
-Csak hogy tudd, nem vagyok a tulajdonod, nem vagyok a játékod, nem vagyok a ribancod se a kurvád. És legfőképpen NEM VAGYOK OLYAN GYENGE ÉS HA NEM SZERETNÉL MÉG PÁR HELYRE KAPNI AKKOR HÚZD MEG MAGAD!!! -üvöltöttem a képébe, majd fogtam magam és kimentem a többiekhez, végül helyet foglaltam. Amint leültem az összes fiú tekintete aki a bankban tartózkodott (4 évestől a 80 évesekig) olyat sugallott. hogy ugyan azt akarják mint Fürtös. Egytől-egyig végig néztem az arcokon. Az összes férfinak a szemébe néztem amikben vágy csillogott. Kezdtem beszarni. Hirtelen az eddigi ülő helyemről felpattantam és a bank legtúlsó végéhez rohantam.
-Hova rohansz?-kérdezte egy hang mögülem.
-Ne merj hozzám érni....-sziszegtem, de nem fordultam meg.-Ha egy lépést is teszel..-akadtam meg. Akkor mi?? Semmit sem tudok tenni ellenük..










^Írói szemszög (Mimó)^
Destiny nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Sokkot kapott. Az eddig tényleg erős lány, egy kicsit megtört. Igaz ti most mind azt olvassátok hogy erősnek mondja magát, ami kicsit igaz is, de most nem. Ezért is válaszolt úgy az előbb ahogy. Ti most mind azon gondolkoztok Vajon ki lehetett az? El kell szomorítsalak titeket, én se fogom most leírni. Ez a helyzet ami most (is) van nagyon komoly, és nem cserélnék Destinyvel. Hisz Louis és Harry eddig úgy tűnnek kegyetlennek, (ami igaz is) Niall, Zayn és Liam meg segít amit csak tud, de nem feltűnően. De most Destiny még Liamre se hallgatna...
Valami készülőben van....

^Destiny szemszöge^
Óvatosan megfordultam. A tekintetem találkozott Liamével ami most nem 'mondott' semmit. Értitek? Semmit! Egy lófasznyit se. Bár az ő tekintetében is láttam a vágyat, tőle annyira nem ijedtem meg mint pl. Harrytől, vagy Louistól.
-Na kell még gondolkodási idő?
Szikrázó tekintettel néztem rá.
-És neked pár golyó?-vágtam vissza. Kék szemei villámokat szórtak rám, úgy ahogy én is rá.
-Na mi történt hogy megint ilyen ribancul vissza pofázol nekem? Tán Harry rosszul csinálta? -röhögött fel gúnyosan. Lepillantottam a cipőmre de ahogy az utolsó mondat elhagyta a száját, vissza pillantottam rá és egy "MEGÖLLEK" pillantást vetettem rá.
-Na most, 4 szerencsés ember kimehet minden előzmény nélkül! DE! ÉN MONDOM MEG HOGY KIK!! VILÁGOS?!-ordított és körbe nézett. Elkerekedett szemmel néztem.
-Most mit bámulsz?!-mordult rám. Elhúzott szájjal, nemleges fejrázással próbáltam tudatára adni hogy "Semmit". Max majmot. Ő csak elégedetten biccentett.
-Szóval,...akire rámutatok feláll!-követelőzött. Aztán rámutatott egy fiatal nőre, egy idősebb nőre, egy 40-es évekbeli férfira és rám (!!!).
Oda lépett az egyik asztalhoz ahol a "túsztárgyalós" telefon volt. Nyomkodott párat és a füléhez helyezte a készüléket majd kihangosította.
-Itt a tárgyaló!-szólt bele egy férfi hang.
-Gondoltam!- forgatta a szemét.-Kimegy 4 balfasz.-morogta és le is tette a telefont.
Ja, hogy mi fogunk kimenni?! Én biztos hogy nem megyek ki. Ha kimegyek itt megölnek pár embert még. És azt nem szeretném. Kötelességemnek érzem megvédeni őket ha már más  nem mer velük szembeszállni.
-Na betojtá' hogy ki akarsz küldeni? Gyáva vagy, de ha kiküldesz azzal csak eltudom kotyogni a kis titkodat, illetve titkotokat. Pár kattintás és az egész világ tudni fog rólatok, hogy mit csináltok. De ha ezt akarod csak hajrá!-mosolyogtam rá gúnyosan és vállat vontam.
Elgondolkodhatott mert utána fintorgott egyet és megborzongott. Én körbe néztem és elmosolyodtam. A legtöbben könyörgő tekintettel nézték rám.
-Na én léptem. További jó szórakozást. Sziasztok!!-intettem körbe. Az emberek arca kétségbeesett lett egy pillanat alatt. Nem foglalkoztam vele hanem ténylegesen elindultam a bank kijárata felé. Persze ez csak csapda volt, ugyanis nem akartam kimenni.
-VÁRJ! -kiáltott utánam valaki. És az a valaki nem volt más mint....